Nem unatkoztam mostanában sem. A színvariációk száma végtelen. Sokszor mások igényei ihletnek meg. (ÚÚÚ, de szép, ilyet szeretnék, csak lilában!) Ezek a cukiságok így készültek, sok-sok szeretettel.
És a “lóbicaválság” után végre új ötlet! (Lóbica=sodronyra felfűzött gyöngyiböngyi, miegymással, a végén a szezonnak megfelelő motívum, szalagokkal díszítve) Lassan öt éve, hogy kitaláltam, kellene valamit lógatni a függönyök elé, megbontva annak egyhangú métereit. Készültek már gyöngyösek, textilből, különböző formákban, különböző szezonokra, de idén nem tudtam magamtól újat produkálni. Már belenyugodtam, hogy így maradok, amikor az egyik szombaton a belvárosba kirándultunk a családdal (keresztúriak lévén mi csak turisták vagyunk a nagykörúton belül :)), nem mellesleg Zorka lányomért mentünk, aki csapatával akkor lett második az országos hittan versenyen, de gyalog mégsem jöhet haza a Deák térről, szóval sétáltunk egyet, na. Mi más lehetne, mint tavaszi kézműves vásár!! Felháborító!! FérjemUram legnagyobb örömére leragadtunk itt-ott, csodaszép dolgokat látván, szánkat tátván. Persze, hogy az arcomba lógott a válságot megoldó ötlet. Mivel sosem másolok senkit, csak ihletet merítek, otthon aztán kicsit átdolgoztam a lóbicát, felturbóztam, továbbgondoltam, tettem bele kicsi gyöngyöcskét, szalagot, hogy képemre formáljam, és kész is. Életemben először ráadásul sikerült élvezhető fotót készítenem róluk… De ezen még dolgozom.
