Nyuszi ül a fűben… Már, ha észreveszitek. Néhány hete panaszkodtam egy kedves ismerősömnek, hogy már megint nem kapok venyigekoszorút. Pedig imádom a természetességét, rusztikus “durvaságát”. Ismét jó helyre került a fohász, néhány nap múlva hozott nekem egy fél kocsinyi frissen metszett szőlőágat. Tele is lett vele a fürdőszoba, meg is ijedtem, hogy fürdünk majd, de a tenni akarás győzött. (Persze az is segített a döntéshozatalban, hogy féltem, mit szól a férjecském, ha este, munkából hazaesve egy nagy kusza bokor fogadja a kádban.) Gyorsan nekiálltam hát, tekergettem, meg minden, és elkészült az 5 vesszőkoszorú. Az egyik sehogyan sem akart karika lenni, inkább tojgli lett, akár mit csináltam. Még jó, hogy nem karácsony közeleg. Dobta magát, ez csakis húsvéti ajtódísz lehet. A nyúl is előkerült, szinte előmászott valahonnan, a fatojásból is egy volt itthon, hátha majd jön az ihlet. Ez az a történet, amikor a dekoráció ÖNMAGA akar elkészülni. Vicces, nem?
És ha már a tojgliknál tartunk, húsvét előtt a fürdőbomba is eltojásosodott..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: