Őszinte leszek. Ezt a két szépséget nem magamtól kezdtem el megcsinálni. Egyik kedves vevőmtől (fiam barátjának anyukája, Rita) jött a felkérés, hogy mit is látna szívesen új otthonukban. A pillangós díszre, amit Bogi nevű kislányának szánt díszítésül a szobájába, azt mondtam, megcsinálom, bár még hasonlót nem készítettem. Erős drótot meghajlítottam, szalaggal körbetekertem, rákötöttem sok-sok masnit, (Bogi majd megmondja mennyit 🙂 ), sodronyra felfűztem a papírból formalyukasztóval kivágott pillangókat, és már kész is. Eközben persze délelőttből erős délután lett.
Az ajtódísz ötletével a legközelebbi virágboltba irányítottam, mondván, ilyesmit ott lehet kapni. Ám azt a meglepő választ kaptam , hogy márpedig ő tőlem szeretné megvenni. Nem volt mit tenni, irány a virágpiac, nem kevés áru beszerzése, (mindig kb. kétszer annyi, mint amit tervezek 🙂 ), és hajrá, lássuk, meg tudom-e csinálni. Naná, hogy megtudom! Örömömet is leltem benne, már csak azért is, mert évek óta kérnek tőlem tavaszi ajtódíszt, de mindig elhárítottam, mert úgy gondoltam, nem menne. Nincs nekem való alapanyag, stb. Végül megoldottam Gabisan, jó sok hozzávaló maradt, ötlet is akadt még a tarsolyomban, így jó néhány készült még, és fog is.
Köszönöm Rita! Néha egy határozott felkérés ilyet tud tenni.
Kommentek